Az ESzC Március 15. Szakgimnázium, Szakközépiskola és kollégium 1950-ben kezdte meg működését. Az iskolához tartozó kollégium romantikus környezetben, szép kerttel körülvett kastély épületében fogadta lakóit. A szobák az emeleten lettek kialakítva. Sajnos a fűtéséről külön gondoskodni kellett, mert a kastély az akkori korban modernnek mondható légbefúvásos fűtési rendszerét nem tudták felújítani.

Nagy János vezetésével 4 fő nevelő (Angyal Bálint, Oláh József, Nanadonszki Ernő Kovács László) gondoskodott a mintegy száz, a bejárást megoldani nem tudó vájár tanuló tanórán kívüli ellátásáról, a családi nevelés hét közbeni pótlásáról.

Az országos beiskolázású szakmák az 50-es években biztosították a kollégium magas létszámát, amelynek csúcspontja 178 fő volt. Mivel a kastély épületében folyt a tanítás is, a szűkösség mostoha körülményeket idézett elő.

A kastélyban kialakított kollégium zsúfoltsága ellenére is sok tanulót vonzott a selypi medencébe. A diákotthon lakóinak életébe minőségi javulást hozott 70-es években átadott új iskolaépület. A kollégium új helységekkel bővült. Az addig tartó mostoha körülmények ellenére is színvonalas nevelőmunka folyt az otthonban. A legfontosabb a tanulás volt, mellette azonban kulturális és sportesemények sora tette tartalmassá a diákok életét. A kulturális és sportélet fő szervezői Kovács László nevelő, Monori Zoltán könyvtáros és Cseh Dezső testnevelő voltak. A színjátszás sem volt idegen a diákok számára, hiszen a kollégiumban színjátszó kör is működött. Az asztalitenisz, a lövészet és a labdarúgás sportágban még országos sikereket is elértek a diákotthon lakói.

A jó munka elismeréseként 1980-ban hivatalosan is elnyerte az addig diákotthonként működő intézmény a kollégium címet, mely abban az időben magasabb kategóriát jelentett.

Az 1962-83 közötti szép, eredményes időszak Borsos Ferenc vezető tevékenységéhez, valamint az akkori nevelők lelkiismeretes munkájához kapcsolódik. Ebben az időben nyerte el a kollégium az országos vándorzászlót, és több alkalommal a kollégium ezüst és bronz fokozatot.

A kollégium kihasználtsága 1960 és 1988 között maximális volt, mindig telt házzal működött. Ez azt jelenti, hogy 100 fő felett volt a lakók száma. A 80-as évek végétől kezdődő társadalmi változás, a demográfiai hullám, a romló gazdasági helyzet nyomot hagyott a kollégium életében is. Napjainkban a kollégium 30 főnek tud helyet biztosítani.

Az iskola igazgatója a környező kis falvakban tanuló diákok számára az intézményt még vonzóbbá kívánta tenni, ezért 2008-ban a gyöngyösi Mátra Volán, majd 2009-ben a Hatvan Volán társaságokkal megállapodást kötött iskolabuszok indítására. Ma minden reggel 5 busz szállítja a tanulókat a kastély parkjáig. Ez a megállapodás ugrásszerű létszámcsökkenést idézett elő a kollégiumban. Azok a tanulók, akik eddig csak nagy nehézségek árán közelíthették meg az iskolát, most kényelemes iskolabuszokon teszik ezt meg. A 2008-2009-es tanévben 17 lány és 16 fiú lakója volt a kastélynak, a 2011-2012-es tanévben 10 lány és 8 fiú lakott az ódon falak között.

A kollégium nem önálló intézmény, az ESzC Március 15. Szakgimnázium, Szakközépiskola része. Az intézet igazgatója irányítja a kollégiumot is, őt segíti a kollégium vezetésével megbízott igazgatóhelyettes. Természetesen az iskola vezetősége nagyon fontosnak tartja a kollégium működtetését, hiszen gondoskodni akar arról, hogy az iskolát választó, a lakhelyükről bejárást megoldani nem tudó diákok mégis itt tanulhassanak.

A kollégiumban az elhelyezés az ezredforduló táján 6-8 ágyas szobákban történt. Igaz az ágyak emeletesek voltak, de a tanuláshoz és a szabadidő hasznos eltöltéséhez megfelelő helységek álltak a rendelkezésre. Rendelkezésre állt számítógépterem konditerem, tornaterem.

Természetesen megfelelően biztosított a lakók étkeztetése is. Az iskola saját konyhát üzemeltetett, az étkezés a báró által is használt gyönyörű ebédlőben történik.

A fenntartó önkormányzat a centralizáció jegyében 2001-ben bezárta intézményeinek összeses saját konyháját és a kastélyban lévő konyhát vállalkozónak adta ki. Itt főzték az ebédet a város iskoláinak, óvodáinak és az idősek otthonának is. Később a főzőkonyha elköltözött, nálunk napjainkban melegítő konyha működik.

A helységek, berendezések felszerelések folyamatos karbantartásáról, megújításáról, bővítéséről soha nem feledkezik meg az intézmény, még a szűkös anyagi körülmények között is biztosítja. A 2004-2005-ös tanévet a diákok egy teljesen felújított kollégiumi szobákban kezdhették meg. Az emeletes ágyak helyét kényelmes heverők a régi szekrényeket új, zárható szekrények váltották fel. A földre szőnyeg, az ablakra új függöny került. Ez a megújulás nagy hatással volt a tanulók közérzetére, most már ők is az Európai Unió által meghatározott kényelmes diákotthonban tölthetik a hétköznapokat.

Az iskola képzési struktúrájának átalakulása folytán egyre több lány tanuló kérte felvételét az intézménybe és ezzel egyidejűleg a kollégiumba is. A koedukáció nem okozott problémát, hiszen a lakrészek nemek szerinti elkülönítése tökéletesen megoldódott, a nevelőkhöz pedig női-nevelőtanár is csatlakozott. Ez azért volt fontos, mert a lányok sajátos problémájukat vele könnyebben meg tudták beszélni.

A kollégium az 1993-as Közoktatási törvény értelmében elkészítette a Pedagógiai Programját, mely az iskola Pedagógiai Programjának része. Legfontosabb funkcióinak a szociális, szocializációs, életmód-mintaadó, felzárkóztató, tehetséggondozó, pályaorientációs és családpótló feladatokat tekinti.

A kollégiumi élet legfontosabb szabályait a Házirend (3. sz. melléklet) szabályozza. Jogokról, kötelességekről szól, valamint a napirendről, melynek része a kimenő és a foglalkozások beosztása is. A diákok a kollégium szolgáltatásait vasárnap 18 órától péntek 15 óráig vehetik igénybe.

A kollégiumi élet irányítója a Diákönkormányzat, titkárát és tagjait a tanulók a tanév elején, demokratikus módon választják meg.